Az Aldehides Illatfacetta: A szintetikus jegyek története, amelyek forradalmasították a parfümériát

Az aldehidek definíciója és tudományos eredete

Az aldehidek eredete

A XX. század elején fedezték fel az alifás aldehideket, ezeket a szintetikus molekulákat. 1835-ben Von Liebig báró, egy német kémikus izolálta őket, hogy eleinte mértékletesen használják a formulákban, majd végül nélkülözhetetlenné váljanak a parfümériai laboratóriumokban.

Az aldehidek a kémiában: egy szénlánc

A kémiában az aldehid egy különleges atomcsoportosítás. Az aldehideket egy rövidebb vagy hosszabb lineáris szénlánccal jelöljük, például: C1, C2, C3 … C12. Ám ezeknek az aldehideknek nyomai a természetben is megtalálhatók, különösen a citrusos jegyekben vagy bizonyos más gyümölcsökben.

1903-ban Darzens úr fedezte fel a módszert egyes aldehidek stabilizálására, különösen a C12MNA aldehidét, amelynek hideg, nagyon jellegzetes illata fémes, „tiszta” és enyhén citrusos.

Az aldehidek a parfümériában: egy különleges kategória

A parfümériai szaknyelvben azonban az aldehidek egy jól meghatározott kategóriára utalnak. Az aldehides jegyek különösen jól harmonizálnak a virágos jegyekkel (lásd: A virágos illatcsalád), a chypre vagy fás facettával, lehetővé téve egy parfüm illatcsóvájának erősítését (lásd: Hová vigye fel parfümjét?).

Azonban léteznek olyan aldehidek, amelyek viselik ugyan a nevet, de nem tartoznak ebbe az illatbeli kategóriába (gyümölcsös jegyekről van szó):

• C 14: őszibarack jegy
• C 18: kókusz illat
• C 16: málna

Az aldehidek első alkalmazásai a parfümökben

Az aldehidek alkalmazása fordulópontot jelentett az illatalkotás történetében.

• Az úttörők: Houbigant és Guerlain. Az első parfümök, amelyek ezt a molekulát alkalmazták, a Houbigant Quelques Fleurs-je, egy többvirágú csokor, és a Guerlain L’Heure Bleue-je volt 1912-ben.
• Ernest Beaux és a Chanel N°5. Ernest Beaux volt az, aki 1921-ben, mint a Chanel parfümőre, először „túladagolta” a C10, C11, C12 MNA aldehideket, amelyeket a nemes jázminnal, a rózsával és az ylang-ylanggal társított egy elvont virágcsokor megalkotásához. A Chanel N°5 hihetetlen sikere ekkor indított el egy új illatcsaládot: a Virágos Aldehidest.

A Chanel N°5 legendája

Azt mondják, hogy maga Coco Chanel bízta meg Ernest Beaux-t azzal a vággyal, hogy legyen egy „modern és vibráló” parfümje. Eredetileg az illatszer jázminból, rózsából és ylang-ylangból állt. Ennek a parfümnek a modernitását az aldehidek adagolása adja. A történet szerint azzal, hogy szándékosan 1%-kal növelte ezen aldehidek mennyiségét, Ernest Beaux azt kívánta elérni, hogy a virágos jegyek ne kerüljenek túlsúlyba.

Egy másik, anekdotikusabb változat szerint az a dózis, amely a N°5 sikerét hozta, valójában egy kezelési hiba eredménye volt… Ami magát a parfüm nevét illeti, a legendás „5” szám egyben az ahhoz szükséges kísérletek száma is, amelyek a legendás formula eléréséhez kellettek!

Az Elnett anekdota

1960-ban az L’Oréal Elnett hajlakkja szintén alkalmazza ezeket az aldehideket a formulában, ami megadja neki azt az annyira jellegzetes „tiszta” és fodrász-illatot.

Az illatbeli szerep: „Az aldehidek énekeltetik a virágokat”

Végső soron elmondható, hogy az aldehidek, ezek a „laboratóriumi virágok”, erőt és nagy, tiszta, fémes frissességet, ragyogást, vibrációt kölcsönöznek egy parfümnek. „Énekeltetik a virágokat”, modernséget fedve fel egy parfüm klasszikus jegyeiben.

Néhány emblematikus aldehides parfüm

• Arpège Lanvin (1927)
• Liu Guerlain (1929)
• Je Reviens Worth (1932)
• Fleurs de Rocaille Caron (1933)
• Madame Rochas Rochas (1960)
• Calèche Hermès (1961)
• Diva Ungaro (1965)
• Chamade Guerlain (1969)
• Calandre Paco Rabanne (1969)
• Rive Gauche Yves Saint Laurent (1971)
• First Van Cleef (1976)
• White Linen Estée Lauder (1978)
• Courrèges in Blue Courrèges (1983)
• La Pausa Les Exclusifs Chanel (2007)
• Beige Les Exclusifs Chanel (2009)
• Izia Sisley (2017)