A Lavande Carla, a Levendula és az Aromás Növények a Parfümériában

Virágzó levendulamezők Provence-ban illóolajos flakonnal és lepárlóberendezéssel, a kék arany betakarítását illusztrálva.

Ön azt gondolja, ismeri a levendulát? Holott azt gyakran összetévesztik a lavandinnél. A levendula a nagymamáink szekrényét, a nyaralásra vezető utat, a borotvahabokat és a régi szappanokat idézi fel.

A Lavande Carla: a bio kivétel

Mon Guerlain, a Guerlain új parfümje, egy olyan eljárásnak köszönhetően mutatta be ezt az új Lavande Carlát, amely lehetővé teszi a virághoz nagyon közel álló eszencia előállítását.

Ez a levendula kivételes, bio és ehető. Íze megegyezik illatával; a Guerlain és a Maison Le Nôtre közötti találkozót követően fedezték fel.

Sokkal drágább, mint a klasszikus levendula (kb. tízszeres áron). Virágosabb, könnyedebb, finomabb és főként gyümölcsösebb. Nincs meg benne az a széna-karakter, amely a klasszikus levendulára jellemző lehet. Legjobb tudomásom szerint kizárólag a Guerlain és a Chanel használja ezt a szép levendulát.

Néhány éve már írtam egy cikket a levendulával és a lavandinnél kapcsolatban. Mivel azonban manapság nagyon jelen van a parfümériában, úgy éreztem, érdemes újra foglalkozni a témával, ezúttal a rozmaring és a kakukkfű bevonásával is.

A Klasszikus Levendula (Lavandula Angustifolia)

Botanikai név: Lavandula Angustifola
Botanikai család: Ajakosvirágúak (Lamiaceae)

A Mediterrán-medencéből származó levendulát ma Bulgáriában, Oroszországban, valamint Dél-Európa országaiban – például Spanyolországban és Olaszországban – termesztik. Legfőbb termelője azonban Dél-Franciaország marad.

A francia termelés igazán más léptéket öltött azzal, hogy a levendulát Dél-Franciaországban, Grasse-ban kezdték termeszteni, a parfümériaipar kezdeteinek köszönhetően. A levendulát mindig 1000 m feletti magasságban termesztik.

Számos különböző levendulafajta létezik (a Lavandula Stoechas, a Lavandula Officinalis, a Lavandula Spica…), és ezt a növényt mindig is sokrétűen használták: a rómaiak fürdővizük illatosítására alkalmazták, a középkorban pedig gyógyászati célból. A tisztaság és a nyugalom jelképe.

Kinyerés és Olfaktív Jellemzők

A parfümériában a levendulát levendulaillóolaj formájában lehet felhasználni vízgőz-desztillációval, vagy levendula abszolút formájában illékony oldószerekkel történő extrakció útján, amely az illóolajtól nagyon eltérő illatot ad.

Ez a nagyon aromás és erőteljes jegy a déli kerteket, a nyarat idézi fel, sőt néha egy kissé vintage hangulatot kelt (felidézve a klasszikus kölnivizeket). Herbáceous, kámforos és gyógyhatású is. Friss illata bergamott-jegyet hordoz, kissé virágos, fás tónusokkal. A linalil-acetát aránya határozza meg a levendula teljes olfaktív minőségét.

Felhasználás és Parfümök

Általában a fougère illatcsaládhoz kapcsolják, a levendula a kölnivizek és a férfi parfümök jellegzetes alkotóeleme is. Ugyanakkor jelen van a chypre vagy keleti parfümök összetételében is, napjainkban pedig egyes női illatokban is megtalálható.

Főbb összetevők: Linalool, linalil-acetát, geraniol, pinén, kumarin, kámfor, timol.

Levendulát tartalmazó parfümök:

  • Mon Guerlain de Guerlain
  • Jicky de Guerlain
  • Mouchoir de Monsieur de Guerlain
  • Shalimar de Guerlain
  • Héritage de Guerlain
  • Jersey de Chanel
  • Pour un homme de Caron
  • Kouros d’Yves Saint Laurent
  • Eternity for men de CK
  • Belle en Rykiel de Sonia Rykiel
  • Brin de Réglisse d’Hermès
  • Bleu de Chanel
  • Lavender Palm de Tom Ford
  • Encens et Lavande de Serge Lutens
  • Le Mâle de Gaultier
  • Luna Rossa de Prada

A Lavandin: a hibrid unokatestvér

Botanikai név: Lavandula Burnati
Botanikai család: Ajakosvirágúak (Lamiaceae)

A levendula unokatestvéreként a lavandin a Lavandula Vera és a Lavandula spica keresztezéséből kapott hibrid levendulaváltozat. Főként Dél-Franciaországban takarítják be, az 1930-as évek óta termesztik, és manapság széles körben alkalmazzák, sokszor a levendula helyett.

Valóban, a levendula termesztése nehézségekbe ütközött (a XX. század második felétől csökkenő termelés). A lavandin viszont nagyobb mennyiségű illóolajat ad, még ha olfaktív minőségben elmarad is a valódi levendulától. A lavandinnél három fajtát különböztetünk meg: a Lavandin Grosso-t, a Lavandin Abrial-t és a Lavandin Super-t. A legtöbbet a Lavandin Grosso-t termesztik.

Olfaktív leírás: A levendulához hasonlóan a lavandinesszenciát is vízgőz-desztillációval nyerik. Ez az aromás növény kámforosabb a levendulánál, friss, kissé fás, fűszeres, és kevésbé elegáns, kevésbé kifinomult karaktert mutat, mint a valódi levendula. Ezt a kissé szappanos jegyet egyébként főként mosószerekben és szappanokban, általánosabban pedig a funkcionális parfümériában alkalmazzák.

A Rozmaring

Botanikai név: Rosemarinus Officinalis – Lamiaceae
Olfaktív család: Aromás

Ezt az aromás növényt ma Spanyolországban, Marokkóban és Olaszországban termesztik. Száraz, köves talajra van szüksége a fejlődéshez. Számos fitoterápiás tulajdonságot tulajdonítanak neki, és a konyhában is széles körben alkalmazzák. A középkorban azt tartották, hogy a rozmaring elűzi a gonosz szellemeket. Nagy Károly korában a menyegző virága is volt.

A Rozmaring a Parfümériában

A rozmaring parfümériai alkalmazása nagyon régi keletű (erre bizonyíték a L’Eau de la Reine de Hongrie a XVII. századból, amely nagy mennyiségben tartalmazta). A rozmaringeszenciát leveleinek és virágainak vízgőz-desztillációjával nyerik.

Olfaktív leírás: Aromás jegyként a rozmaring friss, herbáceous, kámforos. Fejlődésében fás, erőteljes, levendulaszerű és keserű, tömjénes és állati akcentusokat hordoz.

A kölnivizek, a férfi parfümök, a citrusos illatcsalád parfümjei, valamint a friss jegyű illatok általában rozmaringot tartalmaznak (ez a keleti parfümök fejjegyeiben is előfordulhat).

Felhasználás: A rozmaringot természetesen a kölnivizekben alkalmazzák; nagy valószínűséggel megtalálható a Jicky-ben és a Heure Bleue-ben, de legjobb tudomásom szerint a legtöbbet a Tonka Impériale (Guerlain exkluzív) tartalmaz belőle – a rozmaring-túladagolás és a tonkabab közötti kontraszttal.

Főbb összetevők: Kámfor, cineol, borneol, eucalyptol, terpének.

A Kakukkfű

Botanikai név: Thymus vulgaris
Botanikai család: Ajakosvirágúak (Lamiaceae)

Az egyiptomiak és a görögök tömjénként használták; a kakukkfű Európából származik, és ma Franciaországból, Spanyolországból, Algériából és Jugoszláviából kerül forgalomba. A citromos kakukkfű, a vadkakukkfű és a német kakukkfű ennek az aromás növénynek a sokféle fajtái közé tartozik.

A Kakukkfű a Parfümériában

Tavasszal és nyáron a kakukkfű ágait megszárítják, majd vízgőzzel desztillálják. Ez az eljárás teszi lehetővé a kakukkfűeszencia előállítását. Ez az aromás növény kámforos, herbáceous, fűszeres, nagyon intenzív gyógyhatású jegyet nyújt. Erősen jelen van a kölnivizekben, az aromás parfümökben és egyes fűszeres keleti illatokban.

Főbb összetevők: Borneol, linalool, geraniol, terpineol, timol, pinén, kámfén, cymén.

Felhasználás: A kölnivizekben is alkalmazzák, megtalálható fűszeres keleti vagy chypre akkordokban is.

Kakukkfüvet tartalmazó parfümök:

  • L’eau Noire de Dior
  • L’Heure Bleue de Guerlain

Egy alapanyag. Egy érzelem. Egy illat.

Delacourte Paris újraértelmezi a parfümipar ikonikus alapanyagait, hogy új, egyedi és váratlan személyiséget adjon nekik.
Fedezze fel az illatokat a
Felfedező Készletünkkel.

Kövessen minket az Instagramon

Parfümök Delacourte Paris
Scroll to Top