Az állati illatjegyek és a cibetmacska: Történelem és felhasználás a parfümészetben

Az állati illatjegyek története

Az állati illatjegyeket először Nagy Sándor fedezte fel, körülbelül Kr. e. 330 táján. Rendkívül hasznosnak bizonyultak a parfümőrök számára, akik értékelték erőteljes illatukat, valamint kivételes párolgásállóságukat.

Az állati illatjegyek már az ókorban is ismertek voltak az egyiptomiak körében (maga Kleopátra is különösen kedvelte a cibetmacska illatát).

Hagyományos felhasználás és fejlődés

A század elején a parfümök szinte teljes egészében állati illatjegy-kompozíciókból készültek. Nemcsak fixálószerként szolgáltak, hanem teltséget is adtak az illatoknak, és az alapjegyekhez is hozzájárultak.

Ha a nyersanyag illata rendkívül erős is, megszelídül, amint más illatokba, például rózsába, jázminba és ylang-ylangba integrálják, és gyakran javítja a parfüm kohézióját, miközben szinte afrodizikus kellemességet kölcsönöz neki.

Az állatvédelmi mozgalmak hatására az állati illatjegyeket mára nagyrészt betiltották (kivéve a szürke ambrát, amely nem jár állati szenvedéssel).

Napjainkban ezek a pézsmaféleségek egyre kevésbé vannak jelen a parfümészetben, mivel már nem felelnek meg a fogyasztók igényeinek, akik általában nem kedvelik az illatukat.

Mi a cibetmacska?

A „cibetmacska” szót az állat és az általa termelt váladékok megjelölésére egyaránt használják. Egy kis ragadozó emlős, amely a nyesthez hasonlít, és Etiópiából származik. Más néven „abesszin macska” is ismert.

Az állat a végbélnyílás körüli területén zsír formájú váladékot termel, amellyel megjelöli territóriumát.

Kinyerési módszerek és vita

Ennek a zsírnak a kinyeréséhez kb. tíznaponként kaparást (az állat számára fájdalmas eljárást) végeztek, miközben a cibetmacskát gazdák tartották szűk ketrecekben.

Nagy márkák maguk is megpróbáltak egy ideig ketrecben tenyésztett cibetmacskák számára farmokat létrehozni, de ezeket a helyi aktivisták rendszeresen felnyitották: ez a törekvés tehát nem hozott eredményt. A zsír nehéz begyűjtése miatt a termék ára rendkívül magas volt.

A cibetmacska különféle felhasználási módjai

Ennek az alapanyagnak a termelése túlnyomórészt Etiópiából származott, és igen sok gazda élt a cibetmacska-tenyésztésből (ez az állapot igen hirtelen változott meg, amikor a média és a környezetvédők által felrázott közvélemény megváltoztatta fogyasztási szokásait).

Etióp hagyományok és tárolás

A cibetmacska-zsírt az etiópok akkoriban tiszta zsír formájában használták (esküvői estéken kenték magukra, és ritka, nagyra becsült parfümnek számított körükben). A cibetmacska-zsírt zebu-szarvakban tárolták, amelyek megőrizték azt (400 gramm és egy kiló közötti mennyiséget tartalmazhattak).

A termék, amely kezdetben puha paszta formájában volt, az idő múlásával megszilárdult, megkönnyítve szállítását.

Kapcsolat a dohánnyal

A cibetmacska-zsír többek között a tubákdohány ízesítésére is szolgált. Emellett a „civette” (cibetmacska) neve hosszú ideig a dohányboltok megjelölésére is használatos volt (némelyikük még ma is viseli ezt az elnevezést).

A cibetmacska illata és helyettesítése

A cibetmacska illata rendkívül erőteljes, különösen animális, sőt fekáliás. Illékony oldószerrel kezelik, és alkoholba infundálják. Az infúzió olyan technika, amelynek során a cibetmacska-zsírt meleg folyadékban (olajban vagy alkoholban) áztatják.

Az 1970-es években az állatvédők akcióinak és kampányainak hatására a parfümőrök többsége lemondott a felhasználásáról.

A szintézis: Civettone

Ma a cibetmacska-pézsma helyett szintetikus termékeket alkalmaznak, mint a civettone, vagy a parfümőr-alkotó által létrehozott bázist, amely több szintetikus állati alapanyag keverékéből áll, és amelyhez olykor néhány állati illatú növényi elem is társul.

A cibetmacska-pézsma az alábbi parfümökben volt jelen:

• Jicky de Guerlain
• Mouchoir de Monsieur de Guerlain
• N° 5 de Chanel (az 1925-ös verzió)

Ezeket a parfümöket később átformulálták, hogy megfeleljenek a közvélemény elvárásainak.